Egy külső-somogyi kisfaluban, Felsőmocsoládon nőttem fel, melyet három oldalról dombok, vadregényes erdők és egy csodálatos rét ölel körül. A közeli erdők,és a rét hangulatához kapcsolódó mindennapos élményeim, a későbbiekben is meghatározó emlékként maradtak meg bennem.

Tanulmányaim, majd később műszaki pályám is a városba szólított, de mikor csak tehettem, szinte menekültem vissza a természetbe, fiatalkori élményeim helyszínére, hogy tovább folytassam egykor megkezdett felfedezéseimet. Ilyenkor már ott lógott a vállamon édesapámtól kölcsön kapott fényképezőgép, mellyel megpróbáltam megörökíteni újabb kirándulásaim hangulatát.

Persze az első próbálkozásoktól, a szakma által is elismert képekig hosszú út vezetett, számtalan sikertelen kísérlettel és buktatóval, miközben saját bőrömön tapasztaltam a természet törvényeinek szigorát, a fotográfia tudományának és közéletének néha kiszámíthatatlan fordulatait.

Fotóim hazai és nemzetközi sikerei alapján 1996-tól tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének, mely tovább ösztönöz arra, hogy még inkább keressem, kutassam azokat a természetből kiragadott, hatásos pillanatokat, melyeknek a megörökítése kellő esztétikai tartalommal érzékelteti környezetünk sebezhetőségét és ember általi kiszolgáltatottságát. Úgy látom, hogy a nyereségközpontú, természettől eltávolodott világunkban a figyelem és az érdeklődés felkeltése hiteles fotókkal pusztuló élővilágunk felé, most minden eddiginél fontosabb feladat.

Sélley Miklós

Kaposvár, 2007. szeptember 2.